Tudjátok, ez az egész már nagyon régóta foglalkoztat, és ma, az egyik órámon elhangzott egy nagyon jó mondat. "Olyan távol vagy tőlem, mégis oly' Kozel." Csak elszólás volt, talán freudi, de tök mindegy is - a lényeg: beindította a mókuskerekeimet.

Járok Vallásetnológiára és A vallástudomány elmélete órákra. Hogy miért, azt ne kérdezzétek, mert elkezdek olyasmikről hadoválni, hogy „kellett a kredit”, „nem volt más értelmesre hely”, „érdekesnek hangzik”, meg más efféle faszságokról.

Amúgy tényleg érdekel a vallások megközelíthetősége, a vallás, mint szubjektív jelenség. Három-három (azaz összesen hat ilyen) óra után kijelenthetem, hogy az eddigi elméleteim a vallásról, mint egy univerzális, egyedül az emberre jellemző tulajdonságról – nem voltak hülyeségek. Született zseni vagyok, minden szerénység nélkül.

Na de akkor mi a vallás? A kereszténység? A judaizmus? Az iszlám? A hinduizmus? A buddhizmus? Vagy talán a sátánizmus?

Hát én konkrétan leszarom, mi az igazi, egyetlen, tiszta vallás. Mindet álszent pöcsök hozták létre és működtetik mind a mai napig. Basszus, ezek emberek. Gyarló, mocskos, borvedelő, büdös, mosdatlan tahók, akik ugyan kurvára tudtak latinul/héberül/ógörögül/stb., de nem ismerték sem a fogkefét, sem az óvszert.

Szomorú, de vannak, akik elfeledkeznek arról, hogy mi alkottuk meg a saját világunknak, egyedül magunknak köszönhetjük a borotvát és a globális felmelegedést, na meg a netet. Ezen a nyomvonalon maradva tehát nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy minden vallás egy szociális-kulturális végtermék, egy fogyasztási cikk, amire még mindig hatalmas kereslet van. És persze a társadalom hatalomelvű intézménye. (Ezt nem csak úgy mondom, vizsgázni is fogok belőle, szóval csak igaz lehet.)

Ez az egész totálisan eltér attól, amiben még talán hinni is tudnék. Nekem ne mondja meg senki, hogy a húsvéti böjt alatt mit egyek és mit ne. Már három éve nem eszek húst, bassza meg. Attól még nem leszek sem buddhista, sem idegbeteg fanatikus, akinek az egész élete arról szól, hogy megváltsa Jézust. Azt meg kifejezetten élvezem, amikor a fejemhez vágják, hogy pokolra fogsz jutni, cseszd meg, ha azt mondod, a dínók nincsenek benne a Bibliában, mégis léteztek – szal akkor mi is van az UFO-kal?

Félre ne értsetek, nem bélyegzem fel magam menő ateistának, meg vagyok keresztelve, buddhista elveket is vallok és szeretném héberül olvasni a Tórát olyan vicces mutató bottal, megvan Lao-ce Tao Te King-je, és tiszteletem az ősöknek amolyan Konfúciusz-szerű módon. De úgy konkrétan nem tenném le egyik mellett sem a voksomat. Egyrészt, mert kurvára nagy álszentségnek tartom, tekintve az életvitelemet, amit még erős jóindulattal sem nevezhetném ideológia-barátnak.

És egyébként is. Olyan világban élünk, bazd meg, ahol papok molesztálnak ministránsfiúkat, apácák erőszakolnak apácákat, SMS-ben gyónhatsz, valaki leleplezi, hogy Jézus magyar volt, a tévében agybeteg őrültek ámítják a jónépet, és minden hülye alapíthat egyházat.

Jó, hát egy kicsit lehet, hogy sarkítok, meg nem is igazán átfogó a vagdalkozásom, de azért ne kövezzen meg senki. A profán világban is sok durva dolog van.

Szóval ha minden unatkozó fasz alapíthat egyházat, akkor már én is. Nehogy kimaradjak már a buliból.

Ha vesszük a funkcionalista vallásdefiníciók alapfeltevését, azt mondhatjuk, hogy minden társas cselekvés vallásként értelmezhető, amelyet az adott közösség vallásként értelmez. Elég elcseszett egy megfogalmazás, de végül is átjön a lényeg, nem? Tehát a vallásokra jellemző vonatkozásokkal ruháztatnak fel.

Na, ha csak erről van szó, akkor teljes lelki nyugalommal kijelenthetjük, hogy a sörözés is vallásnak tekinthető.

Hogy miért? Nézzük meg egy kicsit más szemszögből, és hagyjuk a jótékony gyakorlati megfigyeléseket, hagyatkozzunk pusztán teoretikus ismereteinkre, és gyártsunk totálisan haszontalan elméleteket.

A modernkori, élvezhető sert bizony emberek hozták létre. Szerzetesek, méghozzá, szóval felfogható a Nagy Testvér sugallataként is. Ember teremtette, ember jegyezte le a törvényeit, aztán az ember templomokat emelt, hogy oltáránál vérével és agysejtjeivel áldozzon tiszteletének. Megalapult a papság is, akik a sörvacsora során testét (sör = folyékony kenyér, és mit kajálunk az úrvacsorán? – igen, Isten testét = kenyér) a hívekhez juttatják. A hívők minden sörtiszteleten átszellemülten isszák a zsolozsmát, vallási révületbe esnek, és még vallási fesztiválok is vannak világszerte, melyekre igaz emberek milliói zarándokolnak el, hogy hitüket büszkén vállalva ünnepeljék a transzcendenssel való mámoros egyesülést. (Gondoljunk csak a VOLT-ra.)

Sőt, szent helyek is vannak. Pölö Pilzen, vagy, hogy kicsiny országunkat is megemlítsük végre, Sopron. Ezen helyek felbecsülhetetlen ereklyéket őriznek, csodák lakhelyei, és nyitottak a nagyközönség felé is.

Egy szó, mint bazd meg: ha választhatok, és ez a XXI. század, sajtószabadság, szólásszabadság, metroszexualitás, herepüré – szóval én a sört választom.

„Olyan távol vagy tőlem,

mégis oly’ Kozel.”

Évi