Delicatessen

 2010.09.01. 22:13

 Rendszertelen időközönként közölni fogunk egy-egy rendhagyó filmajánlót, melyekben drága Kritikánkat interjúvolom meg. Dőljetek hátra, and enjoy the show!

 

Kritika - Láttad a Delicatessen-t?

Én - Nem

K. - És az Amelie-t?

É. - Ja.

K. - Na. Jean-Pierre Jeunet rendezte mindkettőt. A D. Párizsban játszódik a két világháború között – nem, nem, nem a két világháború között, hanem az egyik vh alatt. Nemtom miért akarom mindig azt mondani, h a két vh között. XD köhömköhöm. Ööö. Van egy társasház, aminek a földszintjén egy hentesüzlet működik, és ennek a hentesnek van egy kiadó szobája a házban, és mindenféle embernek kiadja. Csak h ugye háború van, és ezért élelmiszer hiány is, semmiféle élelmiszert nem lehet kapni - húst sem. Kapizsgálod már? Hehe. A hentes levágja az albérlőit, és kolbászt csinál belőlük. A környék lakói így jutnak húshoz. Öööhm. Aztán egy szép napon besétál az üzletbe egy durva, nem is, karakteres arcú artista. Mindenféle trükje van, pölö... ööö most nem jut eszembe, az a lényeg, h artista. Szóval besétál a hentesüzletbe, és kiveszi a szobát. Kb itt kezdődik a film.

É. - Tovább is van? Mondjad mééég.

K. - Csak el kellett helyezni az alapszituációt. Egy ideig bemutatja, h él ott az artista, meg bemutatja a ház lakóit. Ezzel vmilyen szinten ad egy képet az akkori társadalomról, csak nyilván egy groteszk, eltorzított módon. Nyilván az artista beleszeret a hentes lányába, azonban lassan eljön az idő, h levágják a disznót. A lány nyilván tudja, h az apja mire készül, és próbálja megmenteni a szerelmét.

É. - Nyilván.

K. - Legvégső elkeseredésében egy földalatti, zöld, vegetáriánus szervezethez csatlakozik (és ezt értsd szó szerint, mert a csatornákban laknak, és vmi zöld is rajtuk). Végül sikerrel járnak, és a gonosz hentest mindenféle akciódús (és itt ne a hollywood-i értelemben értsd) események közepette kicsinálják, ami azért is groteszk, mert a lánynak az apja volt (!). Végül boldogan élnek, míg meg nem halnak – az utolsó kép, h egy nyugágyban ülnek a ház tetején, nézik a naplementetét, very happy-k, és talán még gyerekek is rohangálnak a közelben, de erre nem vennék mérget. Ez igazából csak a story nagy vonalakban, de ez a film azért zseniális, mert iszonyat jó humora van, kicsit fekete, groteszk, de izé pont. És az az egik erőssége még, h az a fővonal, amit elmondtam, de emellett vannak még ilyen sketch-ek a ház lakóiról, pl a szépasszony, aki csalja a ronda-kövér férjét, meg a nagymama, v ilyesmi, akit majdnem lelő a hentes, mert azt hiszi, hogy az artista. És most nem folytatom a felsorosolást, mert nem emlékszen tisztán, meg amúgy is buziság lenne elmesélni az egész filmet.

 

Szóval töltsétek le és NÉZZÉTEK.

(mert én is ezt fogom most csinálni)

 

Címkék: ajánló kritika film nyilván

A bejegyzés trackback címe:

https://vese.blog.hu/api/trackback/id/tr222265639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása