Az aktuális Kiscsillag turnéval kapcsolatban csak annyit tudok elmondani, hogy nagyon-nagyon sajnálom, amiért családi és lelki okok miatt nem tudom fanatikusan csillogó tekintettel végighajszolni Lovasiékat fél Magyarországon. Ezen túl persze azt is érdemes megfigyelni, mennyire befogadható zenét játszanak, és hogy még a mérsékelten/cinikusan elvetemült old school-Tankcsapda és medieval-Depresszió, na meg persze Korn rajongót is teljesen a gitárhúrjaik köré tudják csavarni.

A pénteki nap undorítóan szokásosnak indult. Leheletnyi sör ízzel a számban keltem fel hatkor az ébresztővel bebiztosított fél öt helyett, elrohantam referálni, természetesen tűsarkúban, amit jó, ha félévente magamra rántok – persze hibátlanul véresre törte mindkét sarkamat, pedig mindösszesen huszonhárom perc negyven másodpercet töltöttem az utcán gyaloglással.

  De az este semmiképpen sem volt szokásosnak nevezhető. Két hű társammal nekivágtunk a kisTesco sötét, baljóslatú útvesztőjének, és lelkes kiscserkészek módjára vettünk mogyit meg málnaszörpit. Na jó. Azért mégsem. Szóval feltankoltunk pezsgővel, meg egyet fizet kettőt kap – akciós félédes vörösborral. Aztán ettünk halrudat rizzsel és ubival, közben megittuk az egyik bort, és Kiscsillagot hallgattunk, mert valamiért senki sem hallotta meg Tom Waits-et, pedig az olyan jó…

  Persze azt hittük, hogy a pezsgő miatt el fogunk késni, de én nem, (!ahaha, megmondtam!)  hiszen egy koncert sosem kezdődhet időben, ez alapszabály. És egyébként is, még javában tombolt az a maroknyi ember az előzenekarra, akik már vagy totál részegek voltak, vagy már rég nem bírtak a bugyijukba férni.

  Amúgy meg egészen jók voltak a srácok. Valami Dikid. És kaptunk ingyen demo-t. Ari fejek.

  Akkor kezdtem el némiképp aggodalmaskodni, amikor a tömeg gyűlni kezdett. Szóval most akkor tényleg oda fog állni Lecsó a színpadra, a fényes, végenincs tarkójával, és tényleg belecsap a húrokba, és tényleg rock n’ roll lesz itten, olyan magyarosan, és tényleeeg? És tényleg.

  Most itt zárójel nélkül kell megjegyezzem, hogy én, ha már évek óta járkálnék Kiscsillag koncertre, akkor is ugyanazt tudnám elmondani, mint amit most ezen a remekbe szabott és precízen kitervelt sajtótájékoztatón közölni fogok mindenkivel. Tulajdonképpen én csak két-három számot ismerek tőlük. De akkor is működik.

  Naiv csodálattal kisszívemben ugráltam végig a közel két órásra rúgó performanszot, és a legtöbb számnak a refrénjét és ordítottam. Mert abszolút emészthető az egész, mint a rántott hús. Tényleg csak magammal tudok példálózni, aki kitört sarkakkal és vérző szívvel bár, de megtörve nem! XD – szóval, aki kitört sarkakkal is szinte vallásos révületben tomboltam és nevettem, amikor Lecsó kiemelt a lelkes tömegből egy rózsaszín, bolyhos, flitteres kis angyalka glóriát. És még a fejére is tette. És tényleg igaz, hogy ő az Undorító Tündér. Meg persze Bandi is felpróbálta, de neki nem állt olyan autentikusan.

  Ahogy így elnéztem félig elszállt állapotomban Bandit, aki szintén ugrált és tekergett, meg amikor éppen nem kellett énekelni és pengetni, ide-oda galoppozott, meg hasznos információkkal látott el minket Péterfi Boriról (akivel nem érdemes egy gyéren megvilágított női vécében összetalálkozni); teljesen olyan volt az egész, mintha már legalább ezer éve ismertem volna őket.

  Fantörpikus volt. Főleg az, hogy amikor letelt az éjfél, Rékának végre vehettem egy sört, és koccinthattunk erre a fenomenális élményre. Az érdekes pedig az, hogy amikor Réka újra feltűnt – mert időközben eltűnt –, lelkesen újságolta, hogy a dobossal elküldte üzenetét Lovasinak. De nem volt benne biztos, hogy Mihalik Ábel átadja-e.

  Ami azt illeti, egyszer csak ültünk és cigiztünk és söröztünk az egyik asztalnál, aztán már Ábel is ott ült köztünk és icigizett és sörözött. Réka nagyon aktív volt. Még Bandit is megölelte. Amikor Bandi meglátta a fekete körmeimet, elmesélt egy anekdotát a lányáról, aki feketére festette a kutyájuk körmeit. Bírom a kiscsajt, elég kreatív. Nekem ilyen sose jutott volna eszembe. Meg persze olyanokról is beszélgettünk, hogy vajon a lányok finganak-e. Ez nagyon fontos filozófiai kérdés. De komolyan. A huszonegyedik századi gondolkodóknak ezzel a témakörrel kéne foglalkozniuk. Világbéke? Háború? Nyomor? Szegénység? Éhezés? Hülyeségek.

  Ábel nagyon leragadt nálunk, azt ugyan nem tudom, elkérte-e Réka számát, mert én hamarabb eljöttem. Szegényke. A többi Kiscsillag otthagyta a JATE bugyraiban.

  Végezetül még azért annyit megosztok Veletek, hogy augusztus kilencedikén, azaz a Sziget mínusz egyedik napján mindenkit nagy szeretettel és vodkával várunk a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén. R.I.P.