Ezt csütörtökön hallottam egy fogorvostól, aki a természetes családalapításról tartott két és fél órás előadást: Szükségtelen a hüvelyünkbe dugni az ujjunkat napi rendszerességgel. Attól nem fogjuk tudni, hogy van-e ovulációnk, vagy sem.

Kétszer ne lépj ugyanabba a vodkás üvegbe.

Mától fogva minden nap adok egy megszívlelendő tanácsot hívő társaimnak. Túrórudit a seggébe minden Hello Kitty mintájú szobamamuszban csoszogó holdkórosnak.

http://www.youtube.com/watch?v=h1paUz-DmFU&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=KmSMKxcFdOs http://www.youtube.com/watch?v=knII3S0MZtY&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=W9mhsW5aWJM&feature=related

Tudjátok, ez az egész már nagyon régóta foglalkoztat, és ma, az egyik órámon elhangzott egy nagyon jó mondat. "Olyan távol vagy tőlem, mégis oly' Kozel." Csak elszólás volt, talán freudi, de tök mindegy is - a lényeg: beindította a mókuskerekeimet. Járok…

Hogy miről szól majd ez az egész? Semmiről, kérem szépen. Vagyis inkább mindenről. Mindenről, ami elhangzik köztünk, ami érdekel minket, amiről olvasunk, amit hallgatunk, amit csinálunk, amit nem csinálunk, amit akarunk csinálni, amiről álmodunk, amit látunk. Joggal vetülhet fel…